A múlt hét eseményei közül mindenképpen a Hágából érkezett repülőgép és annak utasa emelkedik ki. A sheveningeni fogdából hazatérő, vagy hazaküldött Vojislav Šešelj, ahogyan az várható is volt, első megnyilvánulásaival sikeresen felkavarta az állóvizet. Vannak, akik alábecsülik erejét, befolyását, lehetőségeit, de vannak olyanok is, akik meg egyenesen összeesküvés-elméleteket szőnek személyisége köré.

AMERIKAI ÖSSZEESKÜVÉS

Šešelj a tőle várható stílusban tért vissza a szerbiai közéletbe. Első megnyilvánulása alkalmával közölte, ígéretéhez híven szétverte a hágai törvényszéket, amely hamarosan elvérzik. Itthoni terveit illetően pedig elmondta, jövőre előrehozott választások lesznek, amelyeket a radikálisok fognak megnyerni. A megszokott hangnemben közölte azt is, azért tért haza, hogy bosszút álljon az árulókon, vagyis Aleksandar Vučićon és Tomislav Nikolićon, sőt, rákos megbetegedése kapcsán hozzátette: két daganatos áttétele van, egyiket Vučićnak, másikat pedig Nikolićnak nevezi.

A hatalmi oldalról sem a két érintett állami vezető, sem a Szerb Haladó Párt nem reagált, ellenben megszólalt Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter, noha nem is őt szólította meg a radikális politikus. Vulin, aki jelenleg a sokak számára ismeretlenül csengő nevű Szocialisták Mozgalma nevű párt elnöke, a kilencvenes évek egyik főszereplőjének hazatérése nyomán maga is kilencvenes évekbeli, az akkori JUL-ban használatos szótárát vette elő. Egy bori rendezvényen elmondta, nem is az a fontos, hogy mit mondott Šešelj, hanem sokkal inkább, hogy mit üzent az, aki hazaengedte és ki is volt, aki hazaengedte. Vulin magyarázata szerint a hágai törvényszéket az Egyesült Államok ellenőrzi, amiből egyenesen következik, hogy a világ fő gonoszának számító világhatalom küldte haza a radikálisok elnökét, nem kisebb ambícióval, mint, hogy döntse meg a szerbiai kormányt.

Eme okfejtést Vulin nem támasztotta alá komolyabb érvekkel, valószínűleg úgy mérte fel, az ő szava már elegendő garancia. Viszont, mindjárt elő is állt saját megoldási javaslatával, ez pedig nem más, mint az ország külpolitikai fordulata. Szerinte a kormánynak és a kormányfőnek el kellene gondolkodnia azon, hogy ha Nyugatról csak Šešeljt meg a szerbeket sértegető albán kormányfőt kapjuk, akkor forduljunk inkább az oroszok felé.

Hevenyészettségéből és elkövetőjének személyéből fakadóan valószínűsíthetjük, hogy nem a hivatalos kormányálláspontot közölte Vulin, annál is inkább, mert szemmel látható, hogy a kormányfő minden erejével igyekszik jó kapcsolatokat fenntartani a nyugati országokkal, folynak az uniós csatlakozási tárgyalások, a megszorításokat is azért fogadta el a kormány, hogy a Nemzetközi Valutaalaptól pénzügyi segítséget kapjon. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a meggyőződésesen szélsőbaloldali, oroszpárti, Nyugat-ellenes Vulin saját pártjának igyekezett néhány jó pontot begyűjteni ezzel a megnyilvánulásával. Erre egyelőre a kormány éléről reakció nem érkezett, ezért érdekes lesz kivárni, hogy a minisztereket előszeretettel fegyelmező kormányfő vajon szó nélkül hagyja-e ezt a kis eszmei kiruccanást, vagy a maga nádpálcás stílusában helyre teszi a dolgokat.

JOBBIK SZERBIA

Persze, aki itt él Szerbiában és követi a politikai történéseket, sohase mondhatja, hogy sohase. Jelen helyzetben a legnagyobb talány Šešelj egészségi állapota. Ő azt állítja, áttétes rákbetegsége gyógyítható, más hírek szerint azért engedték haza, hogy ne Hágában haljon meg. Azonban, ha neki van igaza és aktívan bekapcsolódik a politikába, nem feltétlenül kell legyinteni rá. Egy politikai elemző szerint Szerbiában a szélsőséges eszméknek mintegy 30-40 százalékos a támogatottsága, csak hát e populáció jelentős részét magába szippantotta a Szerb Haladó Párt. Az pedig, hogy Šešelj első belgrádi nagygyűlésén mindössze háromezer ember gyűlt össze még mindig nem feltétlenül jelenti, hogy neki annyi. A napokban Sanda Rašković Ivić a Szerbiai Demokrata Párt új elnöke bejelentette egy patrióta blokk megalakítását, amelyben rajtuk kívül a Dveri mozgalom is érdekelt. Ha ehhez még néhány hasonló erő csatlakozik, beleértve a radikálisokat is, akkor létrejöhet egy olyan tömörülés, amely biztosan bejuthat a parlamentbe egy soron következő választáson.

És ha már a fenti közcímben magyar párhuzamot vontam, akkor meg is magyarázom. Magyarországon és Szerbiában is válságban, darabokban hever a baloldali, vagy liberális vagy polgári ellenzék, ki-ki nevezze, ahogy jólesik. A legerősebb kormánypárt mindkét országban a centrum felé tolódott. Mindezek következtében Magyarországon a hatalom legerősebb ellenzéke a Jobbik lett, a baloldali pártok csúfos vereséget szenvedtek az idei választásokon. Éppen ezért, ha a reformok lassan haladnak (persze, miután egyáltalán elkezdődtek), ahogyan a szociális elégedetlenség növekedni kezd, ha nem lesz a demokratikus oldalon ellenzék, akkor a magyar példához hasonlóan, itt is a szélsőjobboldal lehet az alternatíva.

Ezzel pedig érdekes helyzet állna elő. Még emlékezünk, a kétezres években végig úgy nyertek nem kevés szavazatot a demokraták és szövetségeseik, hogy a radikálisokkal riogattak. Ezért rájuk, mint kisebbik rosszra voksoltak az emberek. Ha a fenti forgatókönyv megvalósulna, akkor viszont eljutnánk abba a helyzetbe, hogy a haladók lennének a kisebbik rossz, szintén a radikálisok ellenében, még ha a csapatok összeállítása némileg módosult is. Ne feledjük: ez itt Szerbia.

(Megjelent a Családi Kör című hetilap 2014. november 21. számában)