Első látásra nem hoztak különösebb változást a vasárnap lezajlott általános szerbiai választások, hiszen a haladók ismételten a szavazatoknak nagyjából a felét megszerezték, tehát szükségük lesz egy-két partnerre a következő időszakban. Azonban, ha részletesebben mélyedünk bele az eredmények elemzésébe, sokkal árnyaltabbá válik a kép, de hétfőn, amikor ez a szöveg íródik még sok minden bizonytalan és képlékeny. Az elkövetkező hetekben bővebben kitérünk majd a választásokon történtekre, azok következményeire, amiről már most lehet beszélni, és ami talán az olvasóinkat leginkább érdekli az a választások magyar–magyar vonatkozása, vagyis a VMSZ és a Magyar Mozgalom összecsapása.

(Fotó: subotica.info)

A már most ismeretes eredmények tudatában megállapítható, hogy az a közvélemény-kutatás, amelyet a MM februárban hozott nyilvánosságra igenis reprezentatív volt, ugyanis nagyjából annak megfelelő eredmények születtek, annak ellenére, hogy a VMSZ mindvégig kétségbe vonta annak hitelességét. Összességében megállapítható, hogy a VMSZ sokkal jobban szerepelt, sokkal kiugróbb eredményt ért el, mint az MM, de ebben sok tényező közrejátszott.

Attól a pillanattól kezdve ugyanis, hogy világossá vált, a mozgalom megméretteti magát a választásokon, a VMSZ-nek elsőrendű céljává vált annak ellehetetlenítése.

Ebben segítségére sietett az anyaországi kormány, amely egy példátlan méretű 50 milliárd forintos gazdaságfejlesztési programot dobott az asztalra a tavalyi év vége felé. Mint azóta bebizonyosodott, azzal az elsődleges céllal, hogy a VMSZ dominanciájának megőrzését biztosítani tudja. A párt által távvezérelt média szintén partner volt ebben a munkában, egyetlen napilapunkból özönlött a párt propagandája, az MM vagy más erők gyakorlatilag csak a statisztikai hibahatáron belüli arányban szerepeltek. Emellett a VMSZ szemmel láthatóan nem kevés pénzt is ölt a kampányba. Egész Vajdaságot elárasztották óriásplakátjaik, egész oldalas hirdetéseik és az internetes kampányba sem kevés pénz ment. Az ember gyakorlatilag egy YouTube videót se tudott úgy megnézni, hogy ne villanjon be a Biztos Pont reklámja. Arról nem is beszélve, hogy az anyaországi kormányzat és ebből kifolyólag a közszolgálati média, elsősorban a belgrádi tudósítóval is rendelkező MTI úgy viselkedett, mintha a VMSZ-en kívül más magyar erő nem létezne a szerbiai politikai versenyfutásban. És arról is szóljunk, hogy a kampány derekán az embernek olyan érzése támadt, hogy a szerbiai választásokon nem a VMSZ indul, hanem a Fidesz, hiszen az ő embereik jöttek sorban, egymás után a VMSZ-nek kampányolni. Ennek a budapesti dömpingnek a megkoronázása volt az, hogy Orbán Viktor személyesen is ellátogatott Vajdaságba, ezzel is tudatva, hogy mennyire fontos a magyar kormánynak, hogy a VMSZ befolyása megmaradjon.

(Fotó: subotica.info)

A nyolc hónapja megalakult, ennélfogva anyagi háttér nélküli, minimális szervezeti hálózattal rendelkező Magyar Mozgalomnak ilyen ellenszéllel szemben kellett versenybe szállnia. A domináns magyar párt az első pillanattól nem titkolta, hogy el akarja lehetetleníteni a konkurenciát. Hogy mást ne említsünk, Pásztor István egy interjújában úgy fogalmazott, hogy „ezt el kell takarítani”. A takarítók pedig akcióba lendültek. Intézmények igazgatói, cégek vezetői tiltották meg az embereknek, hogy aláírásukkal az MM listáit támogassák, egyes helyeken megfigyelték kik írnak alá a mozgalomnak, aztán meg jött a választási listák jogi úton történő ellehetetlenítésének kísérlete majd a köztársasági listával kapcsolatos botrány. Az utóbbi üggyel kapcsolatban jegyezzük meg: az MM felelőtlensége, hogy ilyen ügybe keveredett, mindenesetre úgy jött ez a VMSZ-nek, mint egy falat kenyér, ugyanis a botrány kitörésének pillanatától a párt kampánya szinte kizárólag erre az ügyre szorítkozott.

Mindezek egy olyan helyzetet eredményeztek, mint amilyenre a második világháborúban volt példa.

Ahogyan a partizánoknak nem volt elég a nácik ellen harcolni, hanem közben a kollaboráns csetnikekkel is csatázniuk kellett. Most pedig, miközben a magyarság érdeke megkövetelte volna, hogy a magyar emberek magyar listákra szavazzanak, ne a haladókra, akik pénzt, paripát, szendvicset mindent ígértek, a VMSZ-szel szemben (is) kellett védekeznie, amely sokkal inkább a haladókat tartotta kedvesnek mint az MM-et.

Ilyen körülmények között mindenképp sikernek volt elkönyvelhető már önmagában az is, hogy a MM tartományi szinten és több önkormányzatban is listát tudott állítani és el tudott indulni a választáson és ilyen feltételek mellett az elért eredmény sikeresnek könyvelhető el.

Ami a köztársasági szintet illeti, a VMSZ kb. húszezerrel kevesebb szavazatot kapott mint két évvel ezelőtt, még úgy is, hogy a másik magyar lista végül kiesett a versenyből. Pásztor István hétfőn ezt azzal magyarázta, hogy két év alatt mintegy 15 ezer magyar hagyta el Vajdaságot. Ez persze csak részben lehet kifogás. Hiszen országos szinten, ha nem is volt magyar konkurencia, a többi szinten igen és miután az MM saját támogatóit országos szinten a polgári ellenzéki pártok támogatására szólította fel, a húszezres mínusznak legalább a 60 százaléka ezzel magyarázható. (A VMSZ-szel elégedetlen magyar emberek legtöbbje a köztársasági listán a Demokrata Párta, a Tadić -Čedo–Čanak tandemre vagy Saša Radulović Dosta je bilo listájára szavazott.)

Az önkormányzatok vegyes képet mutatnak, de nagyjából megállapítható, hogy a haladók és a VMSZ meg tudják alakítani a hatalmi többséget. (Pásztor be is jelentette hétfőn, hogy alig várja már Vučić hívását.) Ez is hasonló helyzetet mutat mint az országos.

A kérdés csak az, hogyan fogják a magyar embereknek megmagyarázni, hogy magyar önkormányzatok ajtaját nyitják szélesre egy erőszakos, önkényuralomra törő szerb párt előtt, amely előbb-utóbb őket magukat is fel fogja falni.

A mostani választások magyar–magyar tanulsága: a Magyar Mozgalom igazolja legitimitását, betette a lábát az ajtónyílásba, a VMSZ pedig láthatóan megkezdte önmaga felemésztését.

Megjelent a Családi Kör 2016. április 28. számában.