Az enyéim 1992. május 18-án mentek el. Tizenöt hónappal ezelőtt. Álltam az utcán és a távolodó autóbuszt néztem. Az eső egész nap zuhogott. Az az unalmas fajta. Korán értünk az állomásra, reggel kilenc körül, amint gyérebbé vált a reggeli ágyúzás. Találkoztunk a barátainkkal, Nelával és Pajával.…

Tizenöt éves voltam, amikor megkezdődött Szarajevó ostroma. A halálesetekről, a vérontásról, kegyetlenségekről szóló hírek még a kamaszos bulimámoron is átszűrődtek. Meggyászoltam Jugoszlávia szétesését, csakúgy, mint sokan mások, akik még élhettek abban az országban. Egyik napról a másikra megszűnt…