...

A Zlatna violina vagyis magyarul Arany Hegedű, egy igazi régimódi kocsma volt, kockás abroszos asztalokkal, billiárd asztallal, flippergéppel és az udvaron egy kuglipályával. Az üzemeltetője Stevo bácsi egy muzsikus cigány volt, a kocsma pedig arról az aranyszínű hegedűről kapta a nevét, amely a létesítményben a falon volt látható, egy üvegezett keretben. Valószínűleg egy prímásversenyen nyerhette az öreg, amikor még aktív zenész volt. A hely afféle becsületsüllyesztő volt. Többnyire a falu lecsúszott alkeszai jártak oda, hétvégén viszont elárasztották a városból érkező fiatalok, mert itt olcsón lehetett italhoz jutni. A dinár januári devalválása előtt, amikor a hiperinfláció a tetőpontjára hágott, az öreg teljesen elveszítette a fonalat. Egy idő után már fogalma sem volt, aznap este melyik ital hány milliárd dinárba kerül, úgyhogy a fiatalok az otthonról hozott értéktelen 7-8 nullás dinárjaikért, amik valójában semmit se értek, ingyen be tudtak rúgni. Persze Stevo bácsit se kellett félteni, régi motoros volt ő már a kocsmáros szakmában. Ha a vendégsereg egy vagy több üveg bort rendelt, rendszerint eltűnt a raktárban, ahonnan nagyjából 10 perc után jött elő. Kellett ugyanis neki némi idő, hogy felvizezze a bort, de hát a kamaszokat ez nem különösebben zavarta, sokaknak fel se tűnt. A pia, az pia.

Az incidens, ami miatt Milenko vonakodott a kocsmába bemenni, még az előző nyáron történt. Egy nagyobb társasággal voltak ott és bort rendeltek, Stevo bácsi meg szokás szerint hátrament „kikeverni” azt. Ekkor a társaság egyik tagja a pult mögötti italospolcon észrevett egy 1976-os évjáratú Egri bikavért. Ez a polc olyasmi volt, mint ahonnan Milenko szerezte be a jófajta nedűket. Nem eladó italok álltak rajta, az ott lévő palackok inkább látványként voltak felsorakoztatva. A társaság egy ideig csorgatta a nyálát a patinás magyar borra, majd egyikük, Kristóf, a hajdújárási vagány gyerek, akit már két suliból is kicsaptak, beugrott a pult mögé, elvette a bort és berakta az inge alá. A borosüveggel visszatérő Stevo bácsival gyorsan közölték, hogy akkor mégse kérik a bort, menniük kell és elhúztak a kocsmából.

Az az igazság, hogy a lopott bikavér nem érte meg a kalandot. Eleve nem megfelelően tárolták, ott ált 17 éven át, ráadásul augusztus lévén fel is melegedett, nekik meg nem volt helyük és türelmük se lehűteni. Megitták, de nem volt egy nagy élmény. Azóta viszont inkább nem jártak a Violinában, úgymond biztonsági okokból, nem tudták, észrevette-e a kocsmáros, hogy eltűnt egy ital és ha igen, összerakta-e a fejében, hogy kik lehettek az elkövetők.

- Na, itt vannak a bácskis rocktrógerek – hangzott a kocsma jobb sarkából. Egy nagyobb horgosi társaság ült a nagy asztalnál, amely már jócskán teli volt röviditalos poharakkal meg sörösüvegekkel. Már megszokták, hogy hosszú hajukkal meg bőrcuccaikkal kilógnak a sorból. A diszkós fiatalok a TV-n is látható éppen trendi cuccokat hordták. Vagyis ahhoz hasonlót, amit a szabadkai ócskapiacon szereztek be. Eredeti nyugati márkákat csak a szabadkai belvárosi butikokban lehet kapni, elérhetetlen árakon. A piaci másolat ugyanúgy nézett ki, minőségben sem volt sokkal rosszabb, viszont jóval olcsóbb volt. Amikor valaki esetleg azt állította, hogy eredeti Levi’s farmerja van, mindjárt előjött a mese, miszerint úgy lehet tesztelni, eredeti vagy hamis-e a cucc, hogy öngyújtóval meg kell gyújtani. Ha nem pörkölődik meg akkor Levi’s, ha mégis, akkor hamisítvány. Kicsit olyan volt ez, mint a boszorkányégetés. Abba soha nem gondolt bele senki, mi az, amitől egyik meggyullad, a másik nem. Ennek ellenére a többség nem közösítette ki a Guns’n’ Rosest, Sepulturát és hasonló zenéket kedvelő párost, az ilyen kis beszólásokat leszámítva, ezeket meg inkább elismerésnek vették. Különbözni, nem beolvadni menő dolog.

- Hát ti itt? Nem Orsi bulija van ma? – kérdezte Milenko miközben sorban kezet ráztak a társasággal és leültek közéjük.

- Á, az elmarad, Orsiéknál beütött a szar – mondta Sanci, egy szőke fiú, aki rendszerint tüskésre zselézett hajjal járt-kelt a világban, amiért Karcsiék néha Tüske Blökinek nevezték. – Nem is hallottátok? – fordult Karcsiékhoz.

- Nem. Mi történt? – kérdezett vissza Karcsi, miközben beleivott az asztal alatt átcsúsztatott üvegbe. – Csokilikőr – állapította meg.

- Hát lekapták őket a zsaruk – felelte Sanci. - A faterja valószínűleg útban volt valamelyik csempészbandának. Nem volt hajlandó tőlük venni a piát a boltjaiba, ezért elintézték, hogy behívót kapjon. Persze, neki esze ágában se volt jelentkezni, pontosan tudta, hogy ha bevonul, akkor ezek a maffiózók elintézik, hogy olyan helyre kerüljön, ahol egészen véletlenül elesik egy lövöldözés során. Úgyhogy a faterja összepakolt és a zöldhatáron elhúzott Magyarországra – mesélte.

- Beszarás – hüledezett Milenko.

- Hát ja. Sürgősen kellett elhúznia. Ezekkel a szerb gyilkosokkal nem lehet szarakodni. Ahogy lelépett, másnap meg is jelentek a zsaruk, bezárták az összes boltjukat és adócsalás miatt zárolták a cégük számláját. Mondani se kell, hogy két napra rá átfestett cégtáblával az üzletek újranyitottak. Átvették a szerbek – magyarázta.

- Basszus. Szegény Orcsiék, jó nagy szarban vannak – sajnálkozott Milenko.

 - Orsi – javította ki Karcsi.

- Jól van már bazmeg, tudom – morgott Milenko. És ők most mihez kezdenek?

- Valószínűleg mennek ők is Magyarországra. Azért annyira nem volt hülye az apja, elég sok lóvét tett be az egyik szegedi bankba, abból ellesznek – mondta Sanci.

- Feltéve, hogy nem megy utána valaki és nem nyírja ki – tette hozzá Karcsi. - Mint azt a cukrászt – mondta.

- Melyik cukrászt? – kérdezte a társaság egy másik tagja.

- Ma olvastam az újságban. Tudjátok, a Virág cukrászda közelében, a Dugonics téren van az a másik, a Z. Nagy cukrászda. Na, annak a tulajdonosait kinyírták pár napja. Az egész családot, éjszaka, a saját házukban. Elég durva sztori. Azt írja az újság, hogy a 10 éves gyerekének átlőtték a kezeit is, amikor védekezni próbált és maga elé tartotta őket – mesélte Karcsi.

- Azt a kurva… És miért gondolod, hogy Orsi apja is veszélyben lehet? Ő más bizniszben volt – kérdezte Sanci.

- Hát, ha a krémesek miatt ilyen mészárlás volt, képzeld egy alkoholcsempésszel mit csinálnak – vigyorgott Milenko.

- Szerintem nem vicces – nézett rá Karcsi, aki gyerekkora óta érdeklődéssel követte a világ politikai eseményeit és talán túlságosan komolyan is vette őket. - Olyan volt az egész, mint egy elbaszott amerikai akciófilmben. Bemásztak az ablakon, hangtompítós pisztolyokkal lőttek. Úgy derült ki az egész, hogy másnap egyikük se jelent meg a cukrászdában – folytatta a sztorit. – A nyomozók szerint az elkövetés módja arra utal, hogy szerb bűnözők lehettek az elkövetők. Ezek végig gyilkolták Horvátországot meg Boszniát, amióta visszajöttek a frontról, benzinnel, alkohollal meg cigivel foglalkoznak. Értitek. Ha ilyenekkel akadt össze Orsi faterja, akkor biztos megtalálják Magyarországon is – magyarázta.

- Hát Szegeden biztos nem bújhat el. Ott annyi szerb van, hogy a Kárász utcán esténként nem is hallasz magyar beszédet – mondta egy másik fiú az asztaltól. – A bátyám is oda húzott át a mozgósítás elől, ő mesélte, hogy a Virág cukrászdában találkoznak hétvégenként az átmenekült férfiak és az itthon maradt családtagok.

- Azért is gyanakodik a rendőrség szerb gyilkosokra, mert a cukrász csávó, a Z. Nagy Bálint az elmúlt években kurvára megtollasodott. Adriai nyaraló, vadiúj Merci, egy kisebb palotában laktak. Egyesek szerint benne volt a fegyversvercben is – mondta még Karcsi.

- Ne ess azért túlzásokba – csillapította Milenko.

- Miért? Szerinted a krémes hoz ekkora hasznot? – vágott vissza. Gondold csak végig mondjuk ezt: a csávó beszállt a horvátok felfegyverzésébe, ami Magyarországon keresztül zajlott, tehát ezekkel a fegyverekkel lőtték a horvátok a szerbeket. És mondjuk valamelyik szerb bérgyilkosnak a haverja meghalt Vukovárnál egy horvát golyótól, ő meg bajtársi bosszút áll a cukrászon, amiért az eladta ezeket a Kalasnyikovokat a horvátokat – bogozta tovább a szálat Karesz.

- Nem kéne annyi Chuck Norris filmet nézned – mondta nevetve az egyik horgosi.

- Na menjetek akkor a picsába, van még abból a csokiból? – kérdezte Karesz, látva, hogy ez a társaság nem fogékony a gengsztertémára.

- Persze, sőt, van még ez meg az kinn az autóban is – mondta nevetve Sanci. – Orsi küldte.

- Akkor igyunk, végül is szombat este van, nehogy már józanok maradjunk.