„És egy hetvenes évekbeli újság címoldalán a nagy három hasábos anyag elején, öles betűkkel állt a cím: Tito, a vadvezér.”

Ez a történet keringett a 2000-es évek első évtizedében a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségében és ezt mesélte tovább mindenki a többieknek, miközben valahogy senki se vette a fáradtságot, hogy a kérdéses címoldalt meg is nézze. Pedig ott volt az archívum bekötve.

Persze, az olvasók is hasonló mértékű legendát kaptak újságpapírba csomagolva.

Így a 2010. március 20-21-i lapszámban a következő visszaemlékezés olvasható:

„A mintakommunista Erdélyi maga jelentette be a pártközpontban, 1978. december 21-én azt az emlékezetes bakit, ami a címlapon a hadsereg Titóhoz intézett nyílt levelének alcímében jelent meg: Tito, a hadvezér helyett ugyanis az került az olvasók elé, hogy Tito a vadvezér.”

Még egy visszaemlékezést lehet találni a régi számokat átböngészve, így egy évvel később, 2011. április elsején egy másik szerző emelte is a tétet:

„Arra már csak a nagyon idős olvasók emlékeznek, amikor napilapunk vezércikkében Tito, a hadvezér helyett Tito, a vadvezér szövegrész látott napvilágot.”

Ha már klasszikusokról van szó, éljünk klasszikus átkötéssel: Nem a vezércikkben, nem is az alcímében és nem is a lap szerzője által követtetett el a baklövés, de azért a jerevánizmustól eltérően tényleg megtörtént.

Az Arcanum adatbázison megtalálhatók elektronikusan a lap régi számai, ráadásul kereshető formában. Úgyhogy rögtön ki is kerestem az 1978. december 21-i számot és izgatottan a háromhasábos vezéranyag címénél kötöttem ki, és jött a csalódás. A cím:

Van egy másik háromhasábos anyag is, talán az.

Ez se az, noha érdekfeszítő cím, biztosan mindenki ráugrott annó.

Ekkor, először azt gondoltam, talán az történhetett akkor régen, hogy a botrányos címoldalt visszavonták, bezúzták és az utókornak csak a sztori maradt meg. Nem így történt. A címoldal alján, a jobb alsó sarokban, két hasábon szerepel egy keretes írás:

Tekintve, hogy másnap december 22-e, a Jugoszláv Néphadsereg napja volt, a dicső katonaság három vezérürüje írt levelet Tito marsallnak, amit természetesen a lap is közölt. Na és ennek a levélnek a harmadik bekezdése vége felé jelenik meg a vadvezér kifejezés, olyannyira elrejtve, hogy szinte csak úgy fedezhette ezt fel valaki, ha nagyon kereste. Íme a kissé megváltozott halmazállapotú legenda teljes egészében, kijelölve a botrányos és sértő elírás, amitől állítólag hónapokon át rezgett mindenki, mint a november 29-én levágott disznóból készült kocsonya:

És így történt ez valójában. Az nem igaz, hogy nem történt meg, csak nem pont úgy, ahogy mesélik. Hanem így.