Születtem. Örültek. Beszélni kezdtem. Boldogok voltak. Később már kevésbé. Járni kezdtem. Később óvodába is. Beszéltem. Sarokba állítottak. Megbánás helyett is beszéltem. Visszaállítottak. Iskolába indultam. Beszéltem és írtam is. Tetszett. Nekem. Másoknak részben. Felavattak. Vörös lettem és büszke rá. Staféta jött. Integettünk. Meg zászlót lobogtattunk. Vöröset és kék-fehér-pirosat. Majd szóltak. Ez már nem divat. Csodálkoztunk. Nem értettük. Beszéltem és írtam is. Nem nagyon tetszett. Pofont ígértek. Diplomát adtak. Akkor még tudásért. Magyar Szó. Írtam. Sokat és egyre többet. Kezdetben tetszett. Másoknak. Aztán már csak részben. Pannon Rádió. Beszéltem. Tetszett. Díjazták. Még többet beszéltem. Nem annyira díjazták. Álságos világban álhíreket gyártok. Írok. És beszélek. Tetszik?

Sokadszor is köszönet Szalai Attilának, amiért megrajzolt.