Részben a kulisszák mögött, részben nyilvánosság előtt zajlanak a választások utáni szerbiai világkép kialakításának előkészítő munkálatai. Kisebb mozaikkockák villannak fel előttünk, amelyekből azért, ha megfelelő sorrendben helyezünk egymás mellé, nagyjából összeáll a kép.

AZ IGAZSÁG ODAÁT VAN (?)

Egy Kasza Józseffel idén februárban készült interjú jelent meg a napokban a Regio folyóiratban. A Losoncz Márk és Tóth Szilárd által készített terjedelmes életútinterjú (amely itt található meg: http://regio.tk.mta.hu/index.php/regio/article/view/101/pdf_80) mindenképp kötelező olvasmány azoknak, akiket érdekel a vajdasági magyar politikai élet alakulása. Nem utolsósorban azért is érdemes elolvasni a szöveget, mert Kasza a túlvilágról is megszívlelendő tanácsokat küld.

Most, az április 24-i választások után, amikor magyar viszonylatban központi téma az, hogy a VMSZ szinte kritikátlanul és feltétlen bizalommal borul a Szerb Haladó Párt ölelő karjaiba és nap mint nap hallhatjuk a döntést magyarázni igyekvő indoklásokat, ide kívánkozik Kasza József válasza arra a kérdésre, hogy miért zárták ki a VMSZ-ből.  

„Azért, mert azt mondtam, hogy az ellenséggel szövetségre lépni nem szabad. Az, amit Šešelj elképzelt, Karlobag- Virovitica-..., egészen a Balatonig...

Azzal a társasággal leülni, akik egykor Šešelj követői voltak? Hát még holtrészegen sem! Pásztor István szerint Vučić váltani tudott, s tény, hogy nála erőteljesebb politikus nincs, ám én azt mondom, „vuk dlaku menja, a ćud ne”.

Elvégre ezek az emberek annak idején szendvicset kínáltak, a szlovákoknak kettőt, a magyaroknak egyet. Miért kettőt a szlovákoknak? Mert messzebbre kell, hogy utazzanak. Ezekkel koalíciót kötni? Erre én nem lettem volna képes. Hála istennek, hogy kiléptem a politikából.”

Valamivel később a témával kapcsolatban még elmondja: „… Azok kormányoznak, akik egykor ki akartak bennünket telepíteni, s a VMSZ velük tart. Nem, ez… elfogadhatatlan."

Ezt mondta három hónappal ezelőtt a vajdasági magyar és egyben a szerbiai és kárpát-medencei politika nagy öregje, és azt hiszem tévedés lenne ráfogni, hogy kora és betegsége folytán elveszítette volna a józan ítélőképességét, vagy ne értette volna a kort, amelyben él. Tapintható, a levegőben érezhető a vajdasági magyarok jelentős részének a felháborodása nemtetszése a VMSZ ezen lépése kapcsán, különösen vonatkozik ez arra, hogy a párt olyan kifejezetten magyar városokban szándékozik „összebútorozni” a haladókkal, mint Magyarkanizsa és Zenta.

Persze legalább ennyire érdekes a körvonalazódó tartományi hatalom is. A háttérből érkező információk szerint a vajdasági hatalomnak a haladókon és a VMSZ-en kívül a szocialisták is részesei lesznek, illetve, egyfajta nyúlként a kalapból a radikálisokat is egyre nyíltabban emlegetik. Pásztor István volt és a bejelentések alapján leendő házelnök annyit nyilatkozott, hogy „a tartományban minél szélesebb koalíciót kellene kialakítani, hogy megbirkózhassanak a tartományi kormány előtt álló komoly feladatokkal”.

A VMSZ a haladókkal való folyamatosan egyre szorosabbá váló együttműködést azzal igyekszik magyarázni, hogy ez a párt nem azonos a radikálisokkal és Vučić megváltozott. Ha viszont a tartományi hatalomban a VMSZ mellé odakerülnek a radikálisok is, erre már magvasabb magyarázatra lesz szükség. A következő kérdést pedig, ami ide kívánkozik, J. Garai Béla tette fel a VajdaságMa portálon megjelenő heti rovatában: „Kíváncsi leszek, hogy a VMSZ, mint a haladók stratégiai partnere, kiáll-e Tomislav Nikolić újraválasztása mellett?”

PESTI FORRÓ DRÓT

A mögöttünk lévő választási kampány kapcsán korábban már leírtam: volt egy időszak, amikor úgy tűnt, a Fidesz indul a szerbiai választásokon, hiszen annak vezető politikusai látogattak el Vajdaságba egymás után. A választások után még mindig ugyanez az ember érzése, azzal, hogy immár a VMSZ elnöke is Pestről üzen a vajdasági magyaroknak. A választások éjszakáján, miután az újságírók órákon át vártak rá, hogy Pásztor István értékelje a választásokat, ahogyan azt minden választás után megteszi, éjfél körül a pártigazgató közölte velük, hogy ne várjanak, nem lesz nyilatkozat. Másnap a pártelnök Budapesten tartott értékelőt, ebből tudhatták meg a szavazói, hogyan is látja a VMSZ szereplését.

A múlt héten hasonló forgatókönyv szerint zajlottak a dolgok. A magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának ülésén szerepelt Pásztor és ezúttal innen tájékozódhattunk mi vajdasági magyarok arról, hogy szerinte a VMSZ ereje nem csökkent annak ellenére sem, hogy az eddigi 6 helyett 4 képviselőjük lesz és itt mondta el azt is, hogy az MM-et és koalícióját kizárólag a károkozás vezényelte. Egyéb dolgok is elhangzottak, ezek közlésétől most tekintsünk el.

Nem tudom, gyakorlattá válik-e, hogy a magyar fővárosból tájékoztatnak ezután bennünket forró dróton a bennünket érintő belpolitikai történésekről, ami biztos, hogy a legutolsó információk szerint a VMSZ székháza még mindig Szabadkán van.

PÁR(T)BESZÉD ÉS MEGGYŐZŐDÉS

Milenko Jovanov a Szerb Haladó Párt tagjaként lesz minden bizonnyal köztársasági parlamenti képviselő. Ennek apropóján a világhálón megjelent egy emlékeztető, miszerint ez a politikus két évvel ezelőtt Vajdaságban nyelvrendőrséget indított volna be, amely ellenőrizte volna, mennyire tudnak az itt élő kisebbségiek, elsősorban a magyarok szerbül. Ezzel kapcsolatban egyik kollégám a Facebook-on érdekes párhuzamot említett, miszerint ezt Jovanov még a Szerbiai Demokrata Párt tagjaként mondta, épp úgy mint Vučić, aki rossz emlékű megjegyzéseit a radikálisok soraiban mondta ki.

Sajnos a szerbiai közvéleményben egyre inkább elterjed egyfajta vélekedés, vagy legalábbis egyes pártok képviselői szeretnék elterjeszteni, miszerint a pártváltás törli a régi vétkeket. Ennek a vélekedésnek elsőszámú megtestesülése a jelenlegi kormányfő, aki ugyebár „megváltozott”. Ha pedig ő megváltozott, akkor biztosan haladóként már Jovanov sem felelős azért, mert szerb demokrataként a magyarok nyelvtudását ellenőrizte volna.

Ezen a logikai vonalon már csak egy lépés az, hogy ha Vojislav Šešelj is belépne a tisztítótűzként funkcionáló SZHP-be akkor ő is védekezhetne azzal, hogy Nagy-Szerbia meg horvátgyűlölet, szendvicsek és rozsdás kanál az a radikális énje volt, haladóként már eszébe se jut ilyesmi.

Megjelent a Családi Kör 2016. április 12. nyomtatott kiadásában.