Viharos ülést tudhat maga mögött a Magyar Nemzeti Tanács, amelyre a múlt héten, Adán került sor. Annak napirendjén két vitás ügy szerepelt, egyik a magyarcsernyei általános iskola igazgatójának felmentése, a másik pedig a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium (KDTG) igazgatójának megválasztása. Mivel a többórás ülést az olvasók többsége feltételezhetően nem követi figyelemmel és részletességében a különféle tudósításokban sem foglalkoztak vele, ezúttal a szabadkai gimnázium ügyére térnék ki bővebben. Annál is inkább, mert az, ami a testület ülésén zajlott, az elhangzott érvek, a jogszerűséget súroló lépések sajnos jelzésértékűek.

Jöjjön a történet összefoglalója. A KDTG-ben az igazgatói tisztségre egyetlen személy jelentkezett, mégpedig az intézmény jelenlegi igazgatója Varga Anikó, akit a tantestület 39 tagja közül 34-en támogattak, az iskolaszékben pedig a jelenlévő 9 tag közül nyolcan szavaztak rá. Ezt követően került a kinevezés a Magyar Nemzeti Tanács testületei elé. Az oktatási bizottság elektronikus szavazást rendelt el, amelynek keretében a jelöltet hárman támogatták, 12-en ellene szavaztak és egy személy tartózkodott. Ezután az MNT Végrehajtó Bizottsága sem támogatta Varga Anikó kinevezését.

Az MNT ülésén Jerasz Anikó a VB elnöke azzal indokolta ezt a döntést, hogy a Vajdaságban működő 37 magyar nyelven is oktató középiskola közül a Kosztolányi az egyetlen, amely nem működik együtt az alapítóval, sőt teljes elutasítást tapasztaltak.

Joó Horti Lívia a Magyar Mozgalom képviselője történelminek nevezte ezt a napirendi pontot, ahogy fogalmazott, eddig a tanács programokat szüntetett meg és írt felül, most viszont a személyi leszámolás eszközévé vált. Hiányolta a negatív döntés indoklását és azt, hogy ha gondok voltak, akkor azt miért nem vitatták meg Varga Anikóval. Joó Horti szerint példátlan, hogy elektronikus szavazáson hoztak egy negatív döntést, ahol nem volt lehetőség az érvek felsorolására és meggyőződésének adott hangot, hogy a tagok instruálva voltak telefonon.

„Egy Magyar Nemzeti Tanács (…) nem engedheti meg magának, hogy a magyar autonómia legfőbb szerveként, amit azért hoztunk létre, (…) hogy érdekvédelmi szervezet legyen a magyar közösségen belül, magyar-magyar leszámolásra használjuk, azt gondolom, hogy szégyenletes” – fogalmazott.

Az ülés folytatásában Jerasz tételesen felsorolt néhány dolgot, mint Varga Anikó „vétkeit”. Többek között elhangzott, hogy az MNT által szervezett tájékoztató jellegű szülői értekezleten a tanintézményben két szülő jelent meg, noha 30 érettségizője van az iskolának, míg a harmadikosok részére az ösztöndíjprogramról szervezett találkozóra egy szülő ment el.

„Az intézmény elutasította az MNT törekvéseit, mert úgy nevelik négy éven keresztül a diákokat, hogy csakis Magyarországon tanuljanak tovább. Az MNT oktatási stratégiájában sarkalatos pont az itthoni továbbtanulás, ilyen reakció máshol nem volt” – hangzott el.

Elhangzott még, hogy az MNT által az újvidéki felsőoktatási intézmények meglátogatását célzó kirándulásra a KDTG-nek csupán hat diákja ment el, noha 42 férőhelyet fenntartottak, illetve arra is kitértek, hogy Varga Anikónak ugyan Palicson van bejelentett lakcíme, de Szegeden él, onnan utazik naponta, és több alkalommal sem volt jelen, amikor az iskola diákjait bántalmazták.

Várkonyi Zsolt kérdésére, hogy mi a bűne Varga Anikónak, aki 2003 óta az intézmény igazgatója és akit Mádl Ferenc és Sólyom László köztársasági elnökök is elismerésben részesítettek, Joó Horti Lívia csatlakozott rá, aki elmondta, azért kell vele leszámolni, mert a Magyar Mozgalom tagja.

„Egy karaktergyilkosságról van szó, így kell dolgozni, ha valakit le akarunk járatni” mondta Joó Horti, amit Hajnal Jenő a testület elnöke erélyesen cáfolt és rágalomnak minősített.

Végül a hatalmi Magyar Összefogás képviselőinek szavazataival elfogadta az MNT a határozatot, miszerint nem támogatja Varga Anikó kinevezését, de a hatalmi oldal egy képviselője tartózkodott a szavazásnál, és a többség nem is járult a szószékhez véleményt nyilvánítani az ügyben.

Az ülésen Várkonyi Zsolt és Lulić Emil az MNT elnöki jogi szakmunkatársa a határozat jogi vonatkozásairól vitatkoztak. A vitától tekintsünk el, viszont lássuk, jogi szempontból miről is van szó.

A szerb parlament 2009 augusztusában fogadta el a nemzeti tanácsokról szóló törvényt. Ebben volt egy rendelkezés, amely lehetővé tette, hogy a többségében magyar tannyelvű oktatási intézményekben az MNT-nek jóváhagyási joga legyen az igazgató megválasztásánál. Ugyanez a rendelkezés nem volt benne az oktatási kerettörvényben, abba évekkel később került be. Szerbia Alkotmánybírósága 2014 januárjában herélte ki a nemzeti tanácsi törvényt, ekkor fosztotta meg a nemzeti tanácsokat kötelező jóváhagyási joguktól is. Az oktatási kerettörvényben azonban benne maradt ez a rendelkezés és a továbbiakban az MNT erre hivatkozva gyakorolta ezt a jogkört. Ismeretlen személy idén januárban aztán elindította az oktatási kerettörvény vonatkozó részének alkotmánybírósági vizsgálatát is és a testület május 12-én mondta ki, hogy az is alkotmányellenes.

Jogi értelemben ez azt jelenti, hogy miután megjelenik Szerbia Hivatalos Közlönyében ez a döntés, onnantól kezdve az MNT-nek nem lesz kötelező érvényű jóváhagyási, csupán véleményezési joga. Az MNT jogásza erre hivatkozott, amikor a döntéshozatalt indokolta, viszont arról van szó, hogy már most sem gyakorolhatták volna ezt a hatáskört, ugyanis miután a döntés megjelenik a közlönyben, annak visszamenőlegesen is megsemmisítő hatása lesz, amennyiben bírósági úton megtámadják.

A legnagyobb jóindulattal is a törvényességgel határosnak kell tekinteni az MNT döntését. Az ott felsoroltatott érvekről is érdemes szólni, hiszen finoman szólva is túlzás egy iskola igazgatóját tenni felelőssé azért, mert a diákok külföldön kívánnak továbbtanulni, hiszen ez nem csak a Kosztolányi esetében ilyen kifejezett, hanem a többi középiskolában is.

Attól sem tekinthetünk el, hogy a Kosztolányi gimnázium és a magyarcsernyei iskola igazgatója körüli ügyek nem az egyedüliek. A szabadkai Népszínházban négy kiemelkedő képességű színművész szerződését nem hosszabbították meg, a Magyar Szó esetében is komoly átszervezéseket, sőt felmondásokat emlegetnek, és nem lehet nem összefüggést találni ezek az esetek között. Csak remélhetjük, hogy a legnagyobb magyar párt hatalmát nem a Joó Horti Lívia által említett „magyar-magyar leszámolásra” használja fel, hanem a valódi közösségépítésre, amelybe belefér a vélemények különbözősége is.